Népszerű fasortörténeti sorozatunk első részében Budapest egyik legismertebb részét, az Andrássy úti fasor történetét mutattuk be. Kolléganőnk ezúttal egy kevésbé központi helyen lévő, de ugyancsak kultúrtörténeti és persze a szívünknek oly kedves fasortörténeti sétára invitál, amelyhez most is segítséget nyújthat az Info-Garden városüzemeltetési szoftvercsaládjára épülő BP Fatár, amelyben több kiemelt fa története is olvasható.
Aki érdeklődik a természet és a különleges növényvilág iránt, az bizonyára megfordult már a Budai Arborétumban, a Kertészeti Egyetem – mai nevén a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem – budapesti campusán. Az arborétum egy felső és egy alsó kertből áll, melyet a nagymúltú Ménesi út szel ketté.
Az embernek a Ménesi útról elsősorban annak művészettörténeti jelentőségű építészete juthat eszébe, a megannyi művésszel és tudóssal, akik valamilyen formában megfordultak vagy éltek az itteni villák, lakóházak és közintézmények falai között, a 20. században.
A filoxéra tarolta le a borvidéket
Azonban, ha egy kicsit visszaugrunk az időben, az impozáns épületek és zegzugos romantikus budai lépcsők titkokkal teli világából, egy, az egész hegyoldalt beterítő szőlőültetvényben találjuk magunkat. Ugyanis a Gellért-hegy déli lejtője évszázadokon keresztül volt a budai borvidék meghatározó eleme, mígnem egy kártevő tetűfaj megjelenésével az 1800-as évek végére teljesen megsemmisültek az itteni szőlőültetvények.
Ez nem számított egyedi esetnek, a filoxéra vész Európa szőlőjének közel 90%-át pusztította el. A Ménesi út elnevezés – ahogyan a környező utcák nevei is – az egykoron ezen a városrészen elterülő borvidéknek állít emléket.
A pusztulásból születő Riviera
A megüresedett szőlőparcellák helyét az 1890-es években kezdték el beültetni, főként fásszárú növényekkel, majd fokozatosan elkezdték az utak és parkok kialakítását is. A már akkoriban is fennálló lakhatási kérdés új területek beépítésére adott okot és a Gellérthegy déli oldala ideális helyszínnek bizonyult a kultúrától pezsgő belvároshoz való közelsége és a fekvéséből eredő pozitív adottságai miatt.
Az ide települő lakosok többnyire arisztokraták vagy az akkori felső középosztály tagjai voltak. Az 1910-es években egy kötet is megjelent Budapest Riviérája – A Gellérthegy déli lejtőjén lévő kertházas telkek ismertetése címen, mely konkrét instrukciókkal látta el az ide költözni vágyókat, hogy mit és hogyan érdemes megépíteni.
A környék parkosítása és az útsorfák telepítése Rade Károly (1864-1946) nevéhez fűződik, mint ahogyan számos budapesti park – köztük a Városliget, a Népliget és a Városmajor – korszerűsítése és kialakítása, valamint a fentebb említett Budai Arborétum beültetése is.
A közel egy kilométer hosszú Ménesi úti fasor
A közel egy kilométer hosszú szűkös utca végig fásítva van, többnyire mindkét oldalon, emiatt a forró nyári napokon is kellemes sétára ad lehetőséget.
A fákat a már említett Rade Károly kertész vezetésével telepítették, feltehetőleg az 1900-as évek legelején. A mai fasor atmoszférájában hasonlít a 20. századi utcaképre, ám érdemes megjegyezni, hogy sajnos már nem azon fák árnyékában sétálhatunk napjainkban, amelyek alatt az Eötvös József Collegium egykori híres diákjai is.
Az előző századból fennmaradt fotográfiákon ugyanis főként korai juharokat (Acer platanoides) vélhetünk felfedezni, azonban napjainkban már nem találunk ennyire idős juharfákat a fasorban. Az előző évszázad eleji ültetések annyira leamortizálódhattak, hogy fokozatos cserére kényszerült a faállomány.
Védett pirosvirágú galagonyafák
A jelenlegi fasor nyilvántartásban is szereplő sorfák közül a legidősebbek közé talán a pirosvirágú galagonyafák tartoznak, melyek májustól ontják rózsaszínes virágaikat. A galagonyák mellett a kőrisek és a hársfák a meghatározó elemei a fasornak, de természetesen találkozhatunk néhány fiatal juharfával is.
Mára a városi fasorok fenntartása fontos feladattá vált, amelynek része a rendszeres gondozás és a műszeres favizsgálat is. Emellett a kiemelt fasorok, mint amilyen a Ménesi úti is, Budapest védett fasorai közé tartoznak és természetvédelmi oltalom alatt állnak.
Ha tehát ellátogatunk a Budai Arborétumba érdemes egy kitérő sétát tenni a Ménesi úton is, hiszen valóban változatos faállománnyal rendelkezik.
Nem mellesleg a kiemelt épületek kerítésein érdekes ismertetők vannak kihelyezve az adott épület történetéről, így akár duplán is megéri egy ismeretterjesztő sétát tenni a környéken.
A Ménesi úti fasor nemcsak a régi fotográfiákon, hanem az utcaképen és a fákban is őrzi régi történeteit. Ezeknek az értékes zöldfelületeknek a megőrzése nemcsak természetvédelmi, hanem kulturális felelősség is. Ebben nyújt segítséget az általunk fejlesztett fakataszteri modul, támogatva a városi fasorok fenntartását és gondozását. Ha szeretné, hogy saját településén is méltó figyelmet kapjanak a városi fák, keressen minket bizalommal.
