Budapesten érdemes sétálni! Ezúttal időutazásra invitáljuk a kedves olvasót, bemutatva a főváros egyik legszebb és legismertebb részének, az Andrássy úti fasornak a történetét, amely egy máig megtalálható ritkaságot is rejt. Kutatásunknak köszönhetően nemcsak érdekes történeteket és történelmi személyiségeket ismerhet meg, de képet kaphat arról is, hogy elődeink – akiknek a munkáját még nem segítették olyan digitális eszközök, mint a városüzemeltetési szoftvercsalád fakataszteri modulja – hasonló problémákkal szembesültek a városi fasorok fenntartása során, mint mai szakemberek.
„Mi szép és kényelmes leend a pestiekre nézve ez árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni s kocsizni, kikerülve a szűk ronda Király utcát s annak unalmas vég nélküli házsorát.”
– jelent meg a Pesti Hírlap 1841. évi 18. számában Kossuth Lajos tollából. Ekkoriban a mai Andrássy út gyakorlatilag nem is létezett a helyén pedig Krúdy Gyula írása alapján egy nem túl bizalomgerjesztő környék képe tárul a szemünk elé „(…)vad növényzettel, rákosi homokkal, pusztai bojtorjánnal, elhagyottsággal, rosszhiszeműséggel és vadvizességgel is garnírozott Andrássy úti telkek(…)”.
A helyszínen sok vándor és csavargó fordult meg az akkoriban az Operaház helyén működő „piros szemű” csárda miatt, illetve a leiratok alapján szedett-vedett házikókkal a mai Kodály Köröndig valamelyest lakott volt a terület.
A Király utca túl szűkösnek bizonyult
A főbb forgalom lebonyolítása ekkoriban a ma is ismert Király utcán történt. Ez az utca azonban túl szűkösnek bizonyult az átmenő forgalom mértékéhez képest, ezért szükségessé vált egy ennél alkalmasabb sugárút létrehozása, mely összeköti a Városligetet és a külső kerületeket a belvárossal.
Nem mellesleg Budapest ekkor még nem rendelkezett igazán impozáns felvonulási úttal sem. Az építtető gróf Andrássy Gyula miniszterelnök volt, akinek szeme előtt Párizs sugárútjainak képe lebegett, mikor elhatározta, hogy megépíti a lélegzetelállító utat. A létesítés helyszínét pedig a fentebb taglalt területen jelölték ki.
Kossuth álma valóra vált
A kivitelezést végül 1872-ben kezdték el és 1876-ban már át is adták, akkor Sugárút néven. Azokat a neoreneszánsz épületeket, melyek mellett napjainkban is elhaladunk szintén ekkor építették meg.
A széles út a csodálatos épületekkel önmagában is grandiózus látvány lehetett akkoriban, ezt a pompát pedig a Kossuth által is megálmodott fasor létesítésével kívánták teljessé tenni.
Az út építésével párhuzamosan az akkori utcafásítási trendeknek megfelelően juharlevelű platánokat telepítettek sorba, melyektől azt várták, hogy hatalmasra nőve árnyékot adjanak, emellett ne zavarják a forgalmat és nem utolsó sorban szemet gyönyörködtető látványt nyújtsanak óriási méreteikkel, és változatosan hámló kérgeikkel.
A Kisföldalatti közbeszólt
Néhány évvel később a Millenium ünnepének alkalmára azonban elkezdték megépíteni az egyes metró vagy közkedveltebb nevén a Kisföldalatti vonalát, mely rekordidő alatt készült el 1894 és 1896 között. Az egyik cél a presztízs mellett az volt, hogy tehermentesítsék a felszíni tömegközlekedést az ünnepélyre. Az építkezési munkálatok során bár nagy gondot fordítottak a már beültetett fák védelmére, feltehetőleg a metróvonal kiépítése is okot adhatott arra, hogy napjainkban már nem a platánfák jutnak eszünkbe az Andrássy úti fasorról.
A platánfák városi sorfaként való alkalmazása ugyanis sok tekintetben nem túl ideális, elsősorban a fa kondícióját tekintve. A gyökerek növekedését folyamatosan zavarják a földalatti közművek, az alacsony talajvízszint továbbá a közlekedés miatti folytonos rázkódás, légszennyezés és a téli útsózás mind rontják a fák túlélési esélyeit.
Ezekre a platán különösen érzékeny, ezért hosszú évtizedek alatt olyannyira legyengültek ezek a fák, hogy már nem is igazán találkozni az akkori telepítésekkel a mai fasorban.
A Kodály körönd büszkesége megúszta, hogy tűzifa legyen belőle
Az I. világháború alatt a tűzifahiányt részben az Andrássy úti sorfák eltüzelésével próbálták megoldani az emberek. A Kodály köröndön azonban áll még egy platánfa, mely feltehetőleg még az 1870-es években ültetett társainál is idősebb lehet.
Ha arra jár a kedves olvasó és elsétál alatta, feltétlenül csodálja meg és jusson eszébe, hogy ez a fa mennyi emléket őrizhet a XX. század történelmének sötétebb és kevésbé sötét korszakaiból. A főváros fakataszteri adatbázisára épülő BP Fatárban kiemelt faként szerepel a 0012022MG azonosítószámon. A fa hosszabb történetére is rá lehet keresni az alkalmazásban, amelyből megtudható, többek között az is, hogy a műszeres favizsgálatnak köszönhetően milyen betegségeit mutatták ki a szakemberek és hogyan kezelték.
Megjelentek az első ostorfák
Az 1920-as években a háború miatti szegénységben kivágott platánokat bár visszapótolták (többnyire szintén platánokkal, a lenti képen ezen fák találhatóak), a környezeti terhelés miatti állapotromlásuk miatt cserére kényszerültek.
A sikertelennek bizonyult platánsorok után más fajok telepítése iránt nőtt az érdeklődés. Olyan fákat kerestek, melyeknek sokkal jobbak a túlélési esélyei sorfaként forgalmas útvonalon a betondzsungelben, azaz várostűrő egyedeket kezdtek el fokozatosan, több lépcsőben telepíteni a pusztuló platánok helyére. Az alábbi 1948-ban készített fotó bal alsó sarkában már ostorfákat is fellelhetünk a fasorban, de ekkoriban azért még mindig többségben voltak a platánok.
Az ostorfa táncba hív, de a kőris elegánsabb
A 2000-es évek elején nagyfokú fapótlás kezdődött el az Andrássy úton. A már említett ostorfák mellett a kőris vált a 21. század elejének ideális sorfájává. Ha ma végig sétálunk az Andrássy úton, zömével ezekkel a fákkal találkozhatunk.
Az ostorfa nevét az ostor-szerűen lógó hajtásairól kapta, melyeket a fűzfa vesszőjéhez hasonlóan felhasználhatók. Törzsükön gyakran láthatunk kitüremkedéseket, ezt parásodásnak hívják és teljesen normális az ostorfáknál.
Jellegzetességük még, hogy törzsük nem teljesen egyenesen nő, hanem a korona közelében enyhén meghajlik, olyan, mintha táncra akarna perdülni.
A kőrisek ezzel szemben sokkal elegánsabbak, törzsük egyenes, rügyeik pedig igen feltűnőek lombhullás után. Az Andrássy úton például többnyire magas kőrisek élnek, közelebbről szemlélve teljesen fekete rügyekkel rendelkeznek. Bizonyos fajták levelei ősszel, pedig különböző színekben pompáznak fajtától függően a sárgától a vörösön át egészen a lilás színig.
Álljon meg egy pillanatra és élvezze a főváros nevezetes fáit
Ha legközelebb a belvárosból készülne a Városligetbe egy szakaszon mindenképp érdemes elsétálni az Andrássy úton és közelebbről is megcsodálni a fákat, hogy a hatalmas forgalom és betontömeg ellenére is milyen kitartóan állnak és zöldítik a várost.
Ezen kívül ajánljuk, hogy látogassa meg a Kodály Köröndön az idős platánt is, üljön le alá kicsit s élvezze az árnyékát, amíg még alkalma van rá, hiszen az ilyen öreg fáknak minden napja meg van számlálva a városban, még szakszerű felügyelet mellett is.
Ha pedig szeretne többet tudni ezekről a fákról – például, hogy milyen fajba tartoznak, hány évesek, vagy milyen állapotban vannak –, annak jó szívvel ajánljuk az általunk fejlesztett BP Fatár alkalmazást. Ez a városüzemeltetési szoftvercsalád részeként működő, bárki számára elérhető térképes felület betekintést enged a fasor nyilvántartás izgalmas adataiba, és akár lakossági bejelentés formájában is lehetőséget ad arra, hogy mi magunk is hozzátegyünk a környezetünkben élő fák egészségéért.
